Amikor kamerával a kezemben jártam a könyvhetet, azzal a tervvel készítettem videót, hogy így megúszom az erőltetett szöveges élménybeszámolót és az ilyen bejegyzések írását. Erre mi történt? Kihagytam egy fontos dolgot, amiről mindenképp beszélni akartam, és most kénytelen vagyok pótolni.
Erre azonnal rá is térek, de előtte beteszem ide a könyvheti videót, hátha valaki lemaradt róla. :) Érdemes megnézni, mert a hőségriadós déli dedikálástól egészen az éjszakai könyvhétig jutok.
A 2019-es könyvhét sok új megjelenést hozott, a legnagyobb újdonsága mégis az volt, hogy a Vörösmarty tér felújítása miatt az egész esemény új helyszínre költözött. A tér és könyvhét közös történelme sok évtizedre nyúlik vissza, szóval ez tényleg egy nem mindennapi költözés volt, amire rá lehetett legyinteni, hogy van ilyen. Ezt említettem a videóban is, de azt terveztem, hogy az utolsó percekben azt is elmesélem, milyen volt az új helyszín. Aztán, ki tudja, miért, teljesen kiment a fejemből.
Emlékszem, néhány évvel ezelőtt felröppent a hír, hogy a könyvheti eseményt megpróbálják elköltöztetni a Vörösmarty térről, amire általános felzúdulás lett a válasz. Én is felháborodtam, pedig én nem is vagyok rutinos könyvhétre járó, és még nem köt túl sok emlék a térhez.
Idén viszont a standok kényszerből a Duna-korzóra költöztek, és azt kell mondjam, nekem bejött a váltás. A Duna közelsége, a környezet, mind extrának tűnt a Vörösmarty térhez képest. Az árnyékról nem is beszélve. A sétány egyik felén két oldalt nőttek a fák, tökéletes árnyékkal borítva be a helyszínt. Jó, nekem ebből nem sok jutott a Könyvmolyképző standjánál, mert az ilyen szempontból a korzó rossz végén állt, de utána jól esett az árnyékban sétálni. Főleg, ha belegondolok, milyen izzasztó a teljesen árnyékmentes Vörösmarty téren körözni.
Valahogy a tömeg is kedvezőbben oszlott el itt, kevésbé volt zsúfoltság érzése az embernek. Habár azt nem tudom, ez tényleg így volt-e, vagy csak az új helyszínre kevesebben találtak el a potenciális érdeklődők. Ha az utóbbi, akkor ez nyilván nem túl jó hír a standot állító kiadóknak, de a forgalomról csak az ott dolgozók tudnának érdemben beszélni.
Az biztos, hogy nekem annyira megtetszett ez a helyszín, hogy nem is akarok visszatérni a Vörösmarty térre. Tudom, tudom, ez szentségtörés. Ilyet nem lehet mondani. Mert ha könyvhét, akkor Vörösmarty tér. Én mégis kimondtam. :D
A "Fotózzunk ki egy csábos képet a videóból" verseny első helyezettje :D |
Az az érdekes, hogy pont a könyvhéten vásároltam, amikor már nagyon gyanús volt, hogy ebből zuhé lesz. Egyik kezemben egy képregényekkel bőven megpakolt táska, a másikban a kamera. Már hazafelé sétáltam, amikor teljesen egyértelművé vált, hogy percek választanak el az esőtől. Legszívesebben visszafordultam volna a Duna-korzó felé, mert milyen jó lett volna felvenni az esős könyvhetet, ahogy a standoknál menekítik a könyveket, de nem volt nálam esernyő.
És nem magamat féltettem az elázástól, hanem egyrészt a képregényeket, másrészt a kamerát, de főleg a ráerősített mikrofont. Na, nem baj, majd jövőre felveszem az esős könyvhetet is. Mert ugye úgyis esni fog, igaz? :D
Ezeket a képregényeket védtem az esőtől |
Arról viszont nem beszélt a telefonom, hogy ez idő alatt megittam egy shaket, egy frapuccinót, egy limonádét, megettem egy fagyit, és összevéreztem a pólómat. Ezért is van a videó végén új póló rajtam.
De ez már egy másik történet. :D
Már a vértelen pólóban :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése