Esőisten siratja…

Nem, nem csaptam fel alkalmi időjósnak, a meteorológiához sem kezdtem vonzódni, ebben a bejegyzésben mégis gyakran emlegetem majd az időjárást, ahogy mindenki, aki a 2016-os könyvhétről írt élménybeszámolót. Mivel ez volt az első írói könyvhetem, nem tudtam, mire számítsak, de azt hiszem, eléggé eseménydúsan kezdtem, hiszen több helyen is „igényt tartottak rám”.

Könyvfesztivál novemberben, könyvbemutató egy munkanap délelőttjén

Már nagyon sokan meghozták a könyvfesztiválos élménybeszámolóikat, én is csatlakozom a sorhoz, de annyit előre elárulhatok, hogy körülöttem nem volt minden cukormázas, a rózsaszín egyszarvúk pillájáról sem illatos szivárvány könnycseppek hullottak rám, és a csillámpor is majdnem a torkomon akadt. De a fesztivál után két napra volt egy könyvbemutatóm Nyíregyházán, arról is megemlékezem ebben a bejegyzésben. Kezdjünk is hozzá!

Április, könyvfesztivál, tervek

Be kell vallanom, hogy még soha nem jártam a könyvfesztiválon. Sem íróként, sem nézelődőként. A mostani lesz az első alkalom, és ennek szeretném megadni a módját. Így az áprilist annak szentelem, hogy sok kisebb-nagyobb aprósággal felkészüljek a könyvfesztiválra. Ebben a bejegyzésben szedem össze, hogy mire lehet számítani tőlem ebben a hónapban.

Az év írója jelölés

Húsvét hétfőn, este érkezett hozzám a hír, hogy a III. Magyar Könyvek Viadalán jelölt lettem „Az év írója 2015-ben” kategóriájában. Ez annyira váratlanul ért, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit gondoljak. A tovább után persze megpróbálom összeszedni a gondolataim. :)

A magyar könyvek viaskodnak, én pedig örülök

A napokban érkezett a remek hír, hogy jelölt lettem a Magyar Könyvek Viadala harmadik kiírásában, méghozzá „Az év elsőkönyves debütálása 2015-ben” kategóriában.

A könyvbemutató után

Megtörtént.

Vasárnap nem sokkal féltizenkettő után egy remegő kézzel tartott mikrofonba beszéltem az első regényem bemutatóján. A kezem nem feltétlenül az idegesség miatt remegett, hanem azt vettem észre, hogy alapból van benne egy enyhe remegés. De hogy ez most mennyire lényegtelen… :)

Hogy is állunk most?

Szép lassan helyére kerülnek a dolgok.

Már csak hetekben mérjük Az Olimposz legyőzése 1. – A jövő harcosai megjelenéséig és a könyvbemutatóig hátra lévő időt. És most a végéhez (vagy inkább az elejéhez) közeledve úgy besűrűsödnek a dolgok, hogy még nekem is hihetetlen, milyen hosszú idő telt el a kezdetektől.

A történetet még 2013 elején kezdtem el írni, aztán eltelt majdnem egy év, mire elindulhatott az Aranymosás regénypályázatán. A pályázat egyik győzteseként 2014 októberének végén kaptam meg a hírt, hogy kiadják a regényt, és már akkor tudtam, hogy ez még egy teljes év várakozást jelent. És az idő lassan telik, ha az ember vár valamire…