Könyvfesztivál novemberben, könyvbemutató egy munkanap délelőttjén

Már nagyon sokan meghozták a könyvfesztiválos élménybeszámolóikat, én is csatlakozom a sorhoz, de annyit előre elárulhatok, hogy körülöttem nem volt minden cukormázas, a rózsaszín egyszarvúk pillájáról sem illatos szivárvány könnycseppek hullottak rám, és a csillámpor is majdnem a torkomon akadt. De a fesztivál után két napra volt egy könyvbemutatóm Nyíregyházán, arról is megemlékezem ebben a bejegyzésben. Kezdjünk is hozzá!

Könyvfesztivál

Pénteken jutottam el Budapestre, és úgy terveztem, hogy a szombat délutánt a könyvfesztiválon töltöm, megismerkedek a helyszínnel, nyugodtan sétálgatok, beszippantom a hangulatot, megnézem az írós ismerősöket és így tovább. Ez lett volna az első könyvfesztiválos élményem.

Nem lett az.

A Duna pesti oldalán szálltam meg, és amikor délután 16 óra körül elindultam a Millenárishoz, kiderült, hogy a kerékpáros felvonulás miatt lezárták a környező hidakat, és nagyjából minden olyan útvonalat, ami közel vihetett volna a fesztiválhoz. Itt kellett volna feladnom.

Sajnos nem tettem.

Elhatároztuk, ha nagy kerülővel is, de átjutunk Budára. Ez olyan jól sikerült, hogy két óra múlva érkeztünk meg a Millenáris parkhoz (ha nincsenek lezárások ez 15 perc), 18 órakor, és már nem volt értelme bemenni, inkább csak megnéztem a helyszínt, hogy másnap már ne kelljen kóvályogni, hogy mi, hol, merre. Azért is siettem volna tovább, mert várt még rám 19 órakor egy író találkozó, ahol KMK-s írók és kiadó közeli emberkék ültek össze.

Szerintetek eljutottam oda?

Ez az esemény facebookon szerveződött, és mivel nem ismertem sem a találkozó helyét, sem az utcát, ráböktem arra a lehetőségre, hogy mutassa a helyszínt térképen. Itt nagyon megörültem, a környék ismerős volt, egy, a Bajcsy-Zsilinszkyről nyíló utca volt a végállomás, tőlem vagy tíz perc sétára. Elsőre furcsálltam, hogy a Millenáristól ilyen messzire szervezték a találkozót, de nem problémáztam rajta. Nem egyeztettem a címet, és a térkép mutatta utcát. Pedig ezt kellett volna…

Ugyanis a térkép hibás volt.

Vajon a Lövőház utca tényleg a Nagymező utcában van? :)

Megjelölte ugyan a célállomást, de még véletlenül sem azt az utcát, ami a cím volt. Erre az indulás után, 19:30 után jöttem rá. Akkor értettem meg azt is, hogy a találkozó a Duna másik oldalán van, természetesen közel a Millenárishoz, és én legfeljebb drámaian integethetek a folyópartról, mert odajutni már nem fogok. Ha szemfülesebb vagyok, észrevehettem volna a hibát a térképen, de hát nem voltam… Szóval, viszlát szombati könyvfesztivál, viszlát írótalálkozó.

De legalább jó idő volt, júniusi meleg.

Másnap, a dedikálásom napján, novemberi hidegre, szélviharra és zuhogó esőre ébredtem. Így nekem sem volt nagy kedvem elindulni, hát még gondolom az érdeklődőknek, akiknek velem ellentétben nem volt kötelező a megjelenés. Nincs összehasonlítási alapom, de szerintem nem is volt olyan nagy nyüzsgés, mint (az elmondások alapján) máskor van.

Szerencsére az indulásomra nagyjából elállt az eső, és nyugodtan kezdhettem neki a dedikálásnak. A szombati napi KMK-s dedikálásokról, remek hírek érkeztek, sokan voltak, és végig foglalkoztatták az írókat. Ezeknek az író barátaimnak azt üzenném, hogy elmentek ti a… :D

Azért ez nálam nem egészen így működött. Elsőkönyvesként egyedül dedikáltam, és ha azt mondom, hogy láttam a sor végét, akkor nem mondtam nagyot. :) Az üres járatokban viszont remek beszélgetőtársnak bizonyult Patyimoly, Deszy és Fummie.

És ő lenne itt Patyimoly

A dedikálás után a booktuber Botond the Bookastic még a kamerája elé citált, és megörökítette a beszélgetésünket. De csitt, erről lehet még nem is tudhat senki. :) A lényeg, hogy nem sokára láthatjátok a végeredményt…

Miután végeztem, nem sok időm maradt, arra se nagyon jutott belőle, hogy végigrohanjak a standokon, csak vettem pár könyvet, és már jönnöm is kellett. Hát igen, nézelődésre a szombati nap volt kijelölve…

Könyvbemutató

Budapestről hétfő késő délután értem haza, és még kipakolni sem volt alkalmam, másnap délelőtt máris kezdődött a nyíregyházi könyvbemutatóm. Igen, egy iskolai nap délelőttjén. Nem túl szerencsés időpont, igaz? Én is ezt gondoltam.

De most tévedtem.

Köszönet a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárnak, és a főkönyvtárosának, dr. Bihari Albertnének (remélem nem haragszik meg, ha mostantól (a kérésének) megfelelően Joliként emlegetem), aki megszervezte az eseményt. Joli ötlete volt, hogy iskolai nap tartsuk a bemutatót, mondván, hogy a könyvtár majd meghívókat küld az iskolákba, ahonnan az érdeklődők csoportosan jöhetnek, és így biztosan a célközönségemmel telik meg a terem. Bevallom szkeptikus voltam, és nem hittem, hogy az iskolák lelkesedni fognak az ötletért, és bármilyen terem is megtelik. Pedig így történet.

Azért egy gombostű még lehet befért volna... :)

De egyáltalán miért kellett könyvbemutató Nyíregyházára, négy hónappal a budapesti bemutató után? Ez egyfajta hazai pályás bemutatkozás volt. Ugyan nem Nyíregyházán születtem, és igazából csak 14 éves koromtól kezdve élek itt, de majdnem minden jelentős életeseményem ide, vagy a környékhez kapcsolódik. Rengeteg „első” dolog itt történt meg velem. Ide jártam gimnáziumba, főiskolára, meg… egyebek. ;)

Na, szóval, a terem megtelt, lehettünk legalább ötvenen, és szerintem jó hangulatban telt a bemutató. Ami a leginkább jól esett, hogy amikor eljött a kérdések ideje, egyszerre több kéz is a magasba lendült. És a kérdések utána sem álltak le. Nem azt mondom, hogy órákon át kellett válaszolgatnom, de volt érdeklődés a munkám, a terveim, és úgy általában az írós dolgok iránt.

Az is nagyszerű érzés volt, hogy Joli elmondta, amióta a regényem bekerült a könyvtár állományába, mindig ki van kölcsönözve, és folyamatos rá az előjegyzés. Be is szereztek ott helyben egy újabb példányt. :)

Szóval, ez lett volna a könyvfesztiválom, és az első önálló könyvbemutatóm. A kicsit ellentmondásos napok után azt sem tudom, mit várjak majd a könyvhéttől. :)

És most elköszönés helyett az első címlapfotómmal búcsúzom (ott baloldalt, kicsiben). :D XD