Lassan már egy éve, hogy megjelent Az Olimposz legyőzése
sorozat első része, A jövő harcosai. Hamarosan érkezik a folytatás A feledés
folyója címmel, most viszont arról számolhatok be (persze ez nem valami
hivatalos dolog :)), hogy bővül a sorozat univerzuma, és kicsit elkalandozok
egy másik műfaj felé.
Nem akarom sokáig húzni a dolgot, a lényeg, hogy hamarosan képregényes formában is felbukkannak majd a jövő harcosai.
Persze nem arról van szó, hogy teljes füzeteket töltök meg a
történetekkel, amiket újságárusnál lehet beszerezni. Nem. Itt, az írói facebook
oldalamon felbukkanó, rövid, egy-két soros, néhány kockás, paneles, humoros
képregényekről van szó, comic strip, képregénycsík, kinek hogy tetszik. :)
De miért? (és ezt a kérdést mindenki a fluimucilos reklám kisgyerekének idegesítő orrhangján képzelje el)
Aki olvasta A jövő harcosait, tudja, hogy a Kéer többször is
átkerül a mi jelenünkbe, és érdeklődik a korszak technikai vívmányai után.
Ezekre a helyzetekre épül majd a sorozat, egy, a jövőbe csöppent, ókori
halálistennő mindennapjait mutatja be. A rövid történetek nem tartoznak majd Az
Olimposz legyőzése sorozat „kánonjához”, inkább alternatív eseményeket mesélnek
el, ilyen „mi lenne ha” típusú ötleteket. Hogyan reagálna a Kéer, ha találkozna
a Pokémon Go őrülettel? Csinálna-e Facebook profilt? Mit szólna az igazi
csatákban edződött halálistennő, ha a korábbi munkáját le kellene cserélnie
videojáték öldöklésre? Ő, aki ismeri a valódi Héraklészt, és titokban
vágyakozik utána, megnézné-e a Disney Hercules című rajzfilmét? Ilyesmikről
szól majd ez a sorozat, amiből egyelőre három rész készült el, a többit pedig majd
meglátjuk.
Részlet az egyik képsorból.
És igen, még jó, hogy a Kéer meg akarja nézni a Herculest. :)
|
Adria |
Erik |
Marcell |
A Kéer rajzfilmesebb verziója |
Azért itt látható, hogy a Kéer nem feltétlenül szívderítő látvány |
És itt sem a küllemével hódít... :) |
Fishingtime (Nergal Art)
Egy új kedvencem az instagramról
|
És akkor egy gondolat erejéig még visszatérnék a mini
képregényekhez, és elmondom a legnagyobb felismerésemet, a tapasztalatot, amit
az írásuk közben szereztem: Nem könnyű viccesnek lenni. :) Főleg nem, ha
tudatosan akarsz az lenni. Kiizzadni magadból valami humorosat, mert
elhatároztad, hogy épp humoros képregényt fogsz csinálni.
Hogy az én munkám izzadságszagú lesz?
Remélem, nem. De nem is azt várom, hogy az emberek meglátva
a képsorokat röhögőgörcsöt kapnak, inkább hogy a regényt ismerőkkel cinkosan
összekacsinthassunk, hogy „hé, te tudod, miről van itt szó”, és egyik-másik
történet talán azoknak az arcára is mosolyt csal, akik járatlanok Az Olimposz
legyőzése sorozat világában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése