Hihetetlen! A könyvfesztivál árnyoldalai!

Én legyek az első? Rendben, kimondom. Kimondom a kimondhatatlant. Nem szeretem a nagy könyves eseményeket, mint amilyen a könyvfesztivál vagy a könyvhét.

Persze, a drámai felütést azonnal finomítom (nyilván kellett az ütős és megtévesztő kezdés, a címet, amikor itt járok a szövegben, még nem találtam ki, de az is biztos clickbait lesz :D), mert igazából csak olvasóként nem szeretem az ilyen könyves eseményeket. Most is megpróbáltam nézelődni és vásárolni, de valahogy nem az én világom a tömeggel sodródni, hogy fejek felett, hónaljak alatt próbáljak belesni a standok kínálatába, vagy röntgen látással mások testén keresztül keressek akciós könyveket. Így jutottam el oda, hogy hiába volt listám, magamnak végül nem vettem semmit a mostani könyvfesztiválon. Majd otthon, a gép előtt… ez van. :)

Ezen a képen szomorúan veszem tudomásul, hogy nem

látszanak a halálfejek a pólómon :(

De persze ez titeket ne tántorítson el, ti csak gyertek nyugodtan könyvfesztiválra és a könyvhétre, főleg hozzám, mert ezt a részét viszont már nagyon szeretem. :) Mert amikor felismered, hogy egy olyan olvasód ül veled szemben, aki a kezdetektől követ, mindig ott van a virtuális író életedben, folyamatosan támogatja a munkádat könyvvásárlással, lájkokkal, hozzászólásokkal, és most csak azért utazott idáig, hogy veled találkozzon és dedikáltasson, az baromi jó érzés.

De aláírtam két-két olyan példányt mindkét regényemből, amik hamarosan Ausztráliában kötnek ki, a Szivárvány Gold Coast-i Magyar Iskola diákjainál. Szóval pár hét, és a jövő harcosai világot látnak. Talán még kengurut is. Amit én még soha nem láttam élőben…

Jövő harcosai menni kenguruföld

A dedikálás sorából még kiemelném az est sztárvendégét, a Lap lap után blog bloggerináját, Annát, aki a Fumax standjáról szökött át aláíratni hozzám. Mindezt csak azért teszem, mert Anna már írt egy nagyon hangulatos ajánlót A jövő harcosaihoz, és szeretném, ha ezt A feledés folyójáról is megtenné, vagyis ez a nyomásgyakorlás része. :) Amúgy Anna lerabolt még néhány dedikált könyvjelzővel is, amiket ha minden igaz egyszer ki is fognak sorsolni.

Anna elméletileg nem szereti, ha szerepel az ilyen képeken,

ezért álljon itt róla még egy:

Hihetetlen! A könyvfesztivál árnyoldalai! – igen, azt hiszem ez lesz a kattintásvadász címe a bejegyzésnek (nyilván ti már láttátok a címet, de én csak most találtam ki). Oké, nem valami eredeti, és talán nem is olyan ütős, de legalább azzal sem lehet vádolni, hogy megtévesztem az olvasókat, mert az első néhány sor tényleg ilyesmiről szólt. :D Ha tudtok jobb címet, nyugodtan írjátok meg, lehet, lecserélem a mostanit. :)

De a kis kitérő után, vissza az élménybeszámolóhoz. A dedikáláson túl az a legérdekesebb a könyvfesztiválban (meg a könyvhétben is), hogy kikkel találkozik ott az ember. Én most szombaton és vasárnap is csak késő délután mentem ki a fesztiválra, így kevés esélyem volt bármire is, de azért lekörmölöm a listát, hátha más is érdekesnek találja majd.

Összefutottam például Kántor Katával, Nózi krónikásával, aki épp akkor fejezte be élete első hivatalos dedikálását, így rögtön megtudhattam, hogy milyenek az első bálos élményei. :) Mint utólag kiderült, Nózi is mellette feküdt a földön, de én őt nem vettem észre, és egy pillantást sem vetettem rá. Pedig egy közös fotó biztos felrobbantotta volna az instagram oldalam. XD

A Könyvmolyképző standjánál találkoztam az ott dolgozó Patyival (akinek a könyves blogját itt nézhetitek meg). Vele pont egy évvel ezelőtt, ugyanígy a könyvfesztiválon találkoztam először, és úgy tűnik, hagyomány lesz belőle, hogy évente egyszer, a könyvfesztiválon beszélünk és dedikálom neki a sorozatom legújabb részét. Tavaly megvette A jövő harcosait, most pedig biztos kellemetlen lett volna, ha nem veszi meg A feledés folyóját is. :) Tőle most is nagyon sok pletykát érdekes dolgot tudtam meg. :)

Futólag még találkoztam Rácz-Stefán Tiborral és On Sai-jal is. Utóbbival körülbelül egy percet beszéltem, de ennyi bőven elég volt neki, hogy sokkoljon egy váratlan hírrel. Hogy mivel? Nos… azt nem mondom el, csak szemét módon belengettem, hogy kicsit furdaljon titeket a kíváncsiság. :)

Kalapos Évával (meg néhány ismeretlennel a háttérben)

A dedikálásom egy időben volt Kalapos Éva (D.A.C. sorozat, Massza) dedikálásával, lehetett köztünk vagy öt méter, így amikor végeztünk jó ötletnek tűnt, hogy a nyíregyházi kötődés okán közös képet készítsünk (ő ott született, én ott élek), szóval a konkurens kiadó könyveit a Könyvmolyképző dedikálós asztalára csempészve lőttünk is egy képet, amin én, valami érthetetlen módon, elfelejtettem mosolyogni. De az is igaz, hogy ez velem gyakran megesik… :)

Mai napig felemlegetik nekem azt a kisiskolás fotózást, amin a mosolyomat nem sikerült a legszélesebbre ereszteni.

Erről a képről lenne szó. A mai napig nem értem,

hogy mi vele a probléma.

 A könyvfesztivál végére még jutott egy találkozás Róbert Katalinnal, a szerkesztőmmel és a kiadóbeli írós társammal beszélgettünk hosszan, meg ökörködtünk egy keveset a könyveinkkel, miközben körülöttünk már megkezdték a standok bontását, és lassan összecsomagolták az egész könyvfesztivált.

Itt éppen azon nevetünk, hogy mennyire beállítottra sikerült

ez a kép: