Minden, ami a videóból kimaradt

Amióta youtube videókat készítek, célom, hogy rövid tartalmakat hozzak össze, olyan 5-7 perc körülieket, amikben a sok duma nem fekszi meg az ember gyomrát. Ez persze nem igazán szokott sikerülni. Most sem. :) De valamiről nem is lehet röviden beszélni. Például azt sem lehet feltétlenül öt percben elmondani, hogy milyen érzés és élmény elkészíteni egy trilógia zárásául szolgáló regényt. És vajon tizenkét percben el lehet mondani? (ennyi lett az új videóm) Legfeljebb akkor, ha néhány dolgot kihagy az ember, amiről amúgy szívesen beszélne. Ezt mutatom meg most, mindent, ami a legújabb videómból kimaradt.

De előtte még ejtenék néhány szót magáról a videóról.

Ez Az író fejében sorozatom kilencedik része, és azt fejtegetem benne, hogy milyen érzés és mennyi munkával jár egy trilógiát lezáró regény összehozása, milyen harcokat vív meg az író a szerkesztőjével, hogyan készül egy borító stb.

Íme a videó, annak, aki még nem látta:

Összességében ez volt a tizenötödik videóm, és finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem vagyok elégedett mindegyikkel. Többször gondoltam arra, hogy egy-kettőt törlök, mert nem sikerültek elég jól. Egyelőre ezt még nem léptem meg, de könnyen eljöhet ez az idő.

Ehhez képest ezzel a videóval elégedett voltam. Ezt tartottam az eddigi legjobban sikerült munkámnak. Csak sajnos az ördög a részletekben rejlik, és kiderült, hogy vétettem egy zavaró hibát. Én általában elég alacsony hangerőn hallgatom a dolgokat, és ezt a videót is így ellenőriztem nagyon sokszor (legalább tízszer), és ezen a hangerőn nem jött ki, hogy milyen minőségbeli különbség van az alaphang és a bevágások hangja között. Hiába csökkentettem a bevágások hangját a legtöbb helyen, ez úgy tűnik nem volt elég, és annak, aki magasabb hangerőn hallgatja a videót, zavaró lehet ez a hangerő- és minőségbeli kontraszt. Ezért elnézést mindenkitől, de engem bosszant a legjobban, hogy ez így sikerült, mert végül azzal a videómmal sem lehetek maximálisan elégedett, amivel eredetileg elégedett voltam. :) De nem baj, legközelebb ezzel sem lesz probléma. :)

Most viszont tényleg rátérek arra, hogy mi maradt ki a videóból, és hogy mikről beszéltem volna még szívesen benne.

A videóban egy pillanatra beugrik ez a kép. Azok, akik nem tudták megállítani a megfelelő

tizedmásodpercben, most megnézhetik jobban. Tényleg rajta vagyok a képen,

legalábbis az arcomat rámontíroztam az egyik figurára, de elég nehéz megtalálni.

Miért maradtak el a videók?

Ha az ember videózik, majd hosszú ideig nem jelentkezik, a legfrissebb videójában általában hosszasan magyarázza, hogy miért tűnt el, és ígéretet tesz, hogy mostantól minden másképp lesz. Én ezt most megspóroltam. :) Nem magyarázkodtam, mert nem akartam ezzel húzni az időt, meg azt sem tudom, hogy érdekel-e valakit, hogy miért nem jöttek új videók. :) Itt viszont van alkalmam leírni, hogy az utóbbi egy évben azért volt csak három videó, mert… írtam.

Tavasztól őszig A háború lelkén dolgoztam, utána pedig egy 2016-ban megkezdett regényötletem fejeztem be, és bevallom, egyszerűen sajnáltam az időt a videókészítésre. Mert egy videót felvenni, megvágni, főleg amióta mindenféle hülye effekttel, bejátszással telepakolom, nagyon időigényes. És mivel az írás miatt a gondolataim is máshol jártak, ötleteim sem igazán voltak hozzá.

És akkor szokás szerint, a szabadkozás után jöjjön a fogadkozós rész. :)

De ennek most vége! Most van kedvem és ötletem is videót csinálni, és ha nem is leszek sem napi, sem heti tartalomgyártó, azért háromhetente-havonta jó lenne új anyaggal jönni. A következő három videó témáját már látom is magam előtt…

Néhány fotó direkt azért készült, hogy indexképként használhassam a Youtube-on.

A terv az volt, hogy a kard pengéje kettészeli a címet, és lehasít egy darabot az Egy trilógia vége feliratból

Mi van a címmel?

Jó lett volna belepréselni a videóba a címválasztás kérdését, mert az mindig érdekes helyzet. Van, hogy az ember rágörcsöl, és semmi értelmes nem jut eszébe, és van olyan, hogy már az első pillanattól tudja, mi lesz az. Sőt, olyan is előfordul, hogy egy jó cím, egy jó szókapcsolat kikövetel magának akár egy egész regényt is.

Az Olimposz legyőzése első részének nem A jövő harcosai volt az eredeti címe (igaz mindegyik munkacímében felbukkant valahogy), és most már talán azt is bevallhatom, hogy a három közül ezt a címet szeretem a legkevésbé. A feledés folyójának például a kezdetektől ezt a címet szántam, más munkacíme nem is volt, ahogy A háború lelkének sem. Sőt, A háború lelkének először a címe volt meg, és habár akadtak zavaros jegyzeteim, hogy mit akarok ezzel kezdeni, nagyon sokat kellett hajlítgatnom a történetet, hogy a címre passzoló regény jöjjön ki belőle. Mert igen, ez az, amiről pár sorral feljebb írtam, hogy néha a cím kiköveteli a történetet. Annyira szerettem A háború lelke címet, hogy ehhez akartam történetet írni, nem pedig a történetnek címet adni. Ilyen is van.

De végül nem voltam elégedett egyik indexképnek szánt fotóval sem.

 Így a videó anyagából fotóztam ki egy jelenetet, amiből elkészíthettem a nyitóképet.

Ez sült ki belőle.

Ki csinálja a regény fülszövegét?

Beszélni akartam a fülszövegről is, de az időkeret nem engedte.

Mert tudjátok milyen megírni egy fülszöveget? Pocsék élmény. Amikor bele kell sűrítened pár száz karakterbe egy több száz oldalas regény cselekményét, úgy, hogy ne árulj el belőle túl sokat, mégis felkeltsd az érdeklődést, olyan érzés, mintha a saját agyad rágnád. Én pedig még arra is figyeltem, hogy az első részben szereplő áruló isten kiléte a harmadik rész fülszövegében se tűnjön fel. Az viszont sajnos már elkerülhetetlen volt, hogy A feledés folyója függővége bekerüljön A háború lelke fülszövegébe (aki nem olvasta a második részt, véletlen se olvasgassa a harmadik kötet hátsó borítóját :)).

A fülszöveg írás amúgy úgy megy a Könyvmolyképzőnél, hogy az író megírja, aztán ha kell, a kiadóban kicsit átdolgozzák. Ezzel nincs is semmi probléma, ők adnak el évek óta könyveket, ők tudják, hogyan szólíthatod meg az olvasókat, nekik vannak bevált formuláik, úgyhogy ezt általában nyugodtan rájuk bízhatja az ember.

Azt tudom, hogy az első, A jövő harcosai fülszövege nem sokat változott ahhoz képest, amit megírtam, a többit pedig nem tudom…

Bármilyen hihetetlen, nem olvastam, sem A feledés folyója, sem A háború lelke végső, borítóra került fülszövegét. Nem tudom miért, de idegenkedem tőle, és hasonló a helyzet magával a regénnyel is. Valahogy elképzelhetetlen, hogy a saját könyvemet a kinyomtatott verzióban olvassam újra, és ha mégis szükségem van a történet felelevenítésére, mondjuk a folytatás miatt, akkor is a saját digitális verziómat veszem elő. Talán azért, mert ha hibát találok benne, akárcsak egy elütést is, hihetem azt, hogy az a végső változatba nem került bele, mert mondjuk a korrektor kijavította. Durva lenne találkozni a valósággal. :)

Ez volt tehát az a néhány dolog, amiről szívesen beszéltem volna a videóban, talán teljesebb is lett volna az összkép, de akkor legalább öt perccel hosszabbra sikerült volna az anyag. Tizenhét perc. Ennyi lett volna. Ezt viszont nem akartam bevállalni. :)

De most aztán tényleg mindent elmondtam, amit akartam, remélem, nektek is jól esett benézni a kulisszák mögé. :)