Hogy is állunk most?

Szép lassan helyére kerülnek a dolgok.

Már csak hetekben mérjük Az Olimposz legyőzése 1. – A jövő harcosai megjelenéséig és a könyvbemutatóig hátra lévő időt. És most a végéhez (vagy inkább az elejéhez) közeledve úgy besűrűsödnek a dolgok, hogy még nekem is hihetetlen, milyen hosszú idő telt el a kezdetektől.

A történetet még 2013 elején kezdtem el írni, aztán eltelt majdnem egy év, mire elindulhatott az Aranymosás regénypályázatán. A pályázat egyik győzteseként 2014 októberének végén kaptam meg a hírt, hogy kiadják a regényt, és már akkor tudtam, hogy ez még egy teljes év várakozást jelent. És az idő lassan telik, ha az ember vár valamire…

De ahogy az események begyorsulnak, minden várakozás egy csapásra távolinak tűnik. Az elmúlt hetekben újszerű világba léptem be. Mivel sem az első, sem a második munkacím nem nyerte el a kiadó tetszését, új címet kellett választanunk, így lett belőle Az Olimposz legyőzése – A jövő harcosai. Majd jött a borító kérdése, ami viszont teljes mértékben az én terveim szerint valósulhatott meg, és maximálisan elégedett vagyok vele. Eközben tőlem idegen módon blogot és írói facebook profilt hoztam létre, jelenleg úgy is érzem magam, mintha elefántként lépkednék a közösségi élet porcelánboltjában.

És persze figyelgetem, ahogy a regényem felüti a fejét a magyar könyvpiac erdejében. Először a Könyvmolyképző Kiadó saját márkaboltjában vált elérhetővé, majd szép sorban jöttek az egyéb nagyobb kereskedői hálózatok. Ha véletlenül odakeveredek valamelyik áruház oldalára (véletlenül, na persze…), hajlamos vagyok elidőzni a borítóm előtt, beleolvasni a fülszövegbe, és elbambulni az „Előrendelhető” gombon. Közben pedig azon gondolkodom, hogy vajon én is olyan író leszek, aki keresi a könyveit a könyvesboltokban, talán még le is fotózza, azzal a felkiáltással, hogy „Itt is megtaláltam!”? Az elején biztos ilyen leszek. Aztán lehet, hogy később is… :)

Hasonlóan felemelő érzés volt felfedezni, hogy a moly.hu oldalán is életre kelt a regény, és megkapta a saját adatlapját. Talán lassan már én is elhiszem, hogy itt lesz egy könyv, vagy micsoda… A legfurcsább, hogy több évnyi várakozás után most minden hirtelen, egyszerre történik. Szinte lenullázza az elmúlt éveket, és annak minden álmodozását valósággá teszi.

És hamarosan eljön az idő, hogy elengedjem a regényt.

Néha hallani íróktól, hogy nehezen engedik el a történeteiket. Én alig várom, hogy az enyém menjen már, és végre önálló életét éljen. Ahogy fentebb írtam, elég hosszú időt töltöttünk együtt, és itt az ideje, hogy a saját lábára álljon. :)

Vigye mindenki, mindenhonnan, hogy ne is lássam. Főleg a könyvesboltok polcairól. :)