Húsvét hétfőn, este érkezett hozzám a hír, hogy a III.
Magyar Könyvek Viadalán jelölt lettem „Az év írója 2015-ben” kategóriájában. Ez
annyira váratlanul ért, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit gondoljak. A tovább
után persze megpróbálom összeszedni a gondolataim. :)
Az előző bejegyzésben említettem, hogy titkon reménykedtem abban, hogy jelölt lehetek „Az év elsőkönyves debütálása 2015-ben” kategóriában, és amikor ez megtörtént, úgy gondoltam, ezzel számomra véget is ért a viadal érdemi része, innentől kezdve az, hogy meddig jutok, már csak a szavazókon múlik. Képzelhetitek milyen bambán néztem ki a fejemből, amikor láttam az újabb jelölést. Az év írója? Komolyan? Az biztos, hogy nagyon jó érzés. :)
Aztán a döbbenet után felocsúdtam és megnéztem a többi
jelöltet. Azt hiszem, nyugodtan idecitálhatom a jól ismert sportközhelyet, és
bátran mondhatom, hogy az esélytelenek nyugalmával várom a megmérettetést.
Rajtam kívül mindenki több kötetes, népszerű szerző, Böszörményi Gyula például
József Attila-díjas író, de kiemelhetem Lakatos Leventét is, aki már a Libri
Aranykönyv versenyében is győzni tudott.
De mind a négy szerző előrébb tart az írói pályán, mint én.
Ez az elsőre rosszul hangzó megállapítás okozta a legnagyobb
örömöt a jelölésben. Az öt jelölt közül idén egyedül én vagyok az, aki az első
regényével került ide, és őszintén mondom, hogy emiatt az is megtisztelő, hogy
ebben a társaságban lehetek. Úgy érzem, hogy ez legalább akkora siker nekem,
mint bármelyik vetélytársamnak a győzelem lenne.
Ennek ellenére persze én is a győzelemnek örülnék a
legjobban, szóval nyugodtan jöhetnek a szavazatok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése