Eredetileg ez a történet része volt A háború lelke kötetnek, konkrétan az első fejezete, de mivel sok utalása becsapósnak tűnhetett, mert nem kapcsolódott szorosan a regény cselekményéhez, úgy döntöttünk, inkább kihagyjuk. Én viszont úgy gondoltam, van ez olyan jó kaland, hogy csak úgy nem hagyom veszni, kicsit átdolgoztam, és most átvezető történetként funkcionál.
A történet a 2018-as könyvfesztiválon debütált, kiadványként magammal vittem, és azokat ajándékoztam meg vele, akik A feledés folyóját vagy A háború lelkét dedikáltatták nálam. De már akkor megígértem, hogy idővel minden olvasóm számára elérhetővé teszem. Ez az idő most jött el. A könyvfesztivál óta eltelt két hónap, eleget volt exkluzív történet a Spártai tél ahhoz, hogy most közkinccsé tegyem.
Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a történet irtózatos spoilereket tartalmaz A feledés folyója végéről. A Spártai telet semmiképp sem ajánlom azoknak, akik nem olvasták A feledés folyóját. Nem viccelek! :) Nekik inkább az Árész szolgája című előzménynovellát javaslom, ami szintén megtalálható a blogon.
De eleget húztam az időt, jöjjön végre a Spártai tél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése